„Míg a halál el nem választ” egy impozáns mondat. Ha azonban az 50%-nál magasabb válási rátát nézzük sokunkban felmerülhet a gondolat, hogy az ember biológiailag kódolt a poligám viselkedésre.
Egy közismert elmélet szerint az agyunk arra lett programozva, hogy a lehető legtöbb partnert felfedezzük, ami egyébként egy, az állatvilágban is megfigyelhető viselkedésforma. A csimpánzok közösségében például a hím egyedek számos nősténnyel kopulálnak és vice versa. Más állatfajok párválasztása viszont egész életre szól. A vörös rókák például a falkákban élő farkasokkal és prérifarkasokkal ellentétben, életre szóló kapcsolatban élnek választott társukkal, akivel egyenlő mértékben osztják meg a szülői és táplálék szerzési feladatokat és együtt maradnak életük végéig.
Az embereknél a párkapcsolati hűség nem biológiai tényezőkön múlik. David M. Buss, az austini Texas Egyetem evolúciós pszichológiával foglalkozó tudósa szerint az emberi fajnál a többnejűségre való hajlamra predesztinálhatnak a biológiailag öröklött tényezők, ugyanakkor a poligámia, a hűtlenség nem egy univerzális jelenség. Sok ember esetében működhetnek és működnek is az élethosszig tartó monogám kapcsolatok.
Mi a hosszú kapcsolatban élő párok titka?
Számos vizsgálat világított rá arra, hogy a hosszú kapcsolatok titka nem a biológiában rejlik. Azok a párok maradnak jó eséllyel együtt hosszú ideig, akik:
- nyíltan kommunikálnak;
- tisztelettel vannak egymás iránt;
- közösek az érdeklődési köreik;
- szoros barátság marad fenn köztük, miután az intenzív vonzalom elhalványul.
John Gottman, a Washington Egyetem pszichológusa kifejlesztetett egy modellt melynek segítségével 90%-os pontossággal (a szerző szerint) bejósolható, hogy a frissen házasodott párok közül melyikek fognak elválni és melyikek maradnak együtt. Gottman arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb válás a kapcsolatok úgynevezett „kritikus pontjainál” történik. Az első ilyen pont, amikor a társak feszültnek érzik kapcsolatukat, általában a házasság hetedik éve körül jelenik meg. Egy másik ilyen kritikus időszak általában a házasság 20. éve körül tapasztalható. Az, hogy a gyerekeik felnőttek, kirepülnek a családi fészekből szakadékot hozhat létre a párok életében, ilyenkor a házastársak az „üres fészek szindrómával” találhatják szemben magukat.
Forrás: Scientific American, Jeannine Callea Stamatakis | November 21, 2011
