A legtöbb ember, akivel beszélek elégedetlennek tűnik, ami a párkapcsolatát illeti. Aki egyedülálló azért, aki párkapcsolatban az pedig a társas magányt próbálja. Szomorú.
Ha megnézzük a válási statisztikákat, arra kell következtetnünk, hogy rengeteg ember döbben rá hosszabb-rövidebb idő után, hogy rosszul döntött és nem éppen a hozzá illő párt választotta annak idején. Válik, szeretőt tart vagy egyéb módon kompenzál.
Amikor viszont kicsit jobban körülnézek a világban azt látom, hogy sokan vannak azok is, akik időtlen időkig keresik vagy várnak a nagy szerelemre, álmodozva arról, hogy egyszer csak bekopog az ajtajukon az Igazi, a Nagy Ő. Ők azok, akik - többé-kevésbé szándékosan - megőrizték függetlenségüket.
Mindezekből arra tudok mindössze következtetni, hogy a modern világ emberei hibás döntési stratégiákat használnak párválasztáskor. Vagy talán nem is rendelkeznek az ehhez szükséges támpontokkal?
Mindenki, legyen férfi vagy nő, vágyik egy társra….legtöbben így vagy úgy tesznek is azért, hogy megtalálja az Igazit. Azzal viszont kevesen foglalkoznak igazán komolyan, hogy hogyan is kell felkészülni a nagy eseményre, a szerelem befogadására. Ezért aztán a legtöbben vagy elmennek a lehetőségek mellett anélkül, hogy észrevennék azokat, vagy a társadalmi nyomásnak behódolva elhamarkodott döntéseket hoznak, téves szempontokat véve figyelembe, ami végül a kapcsolat kudarcához vezet.
No de honnan tudhatjuk előre, hogy ő az Igazi, akibe éppen szerelmesek vagyunk?
