Sz - P - Sz

Régi beidegződés, mondhatnám, ősi maradvány a gondolkozásunkban, hogy bizonyos számoknak, fordulópontoknak, jeles napoknak különös jelentőséget tulajdonítunk az életünkben. Ilyen a születésnapunk, és ilyen az Újév is. Mind a kettő hordozza magában a régi lezárásának, valami új kezdetének a lehetőségét, olyan pillanatok ezek, amikor visszatekintünk az előző időszakra, megnézzük mit értünk el és mi az, amit szeretnénk megváltoztatni, amivel elégedetlenek vagyunk. És ekkor jönnek az ötletek, hogy mit is fogunk innentől kezdve csinálni és azt hogyan aztán, amikor kitaláltuk, hogy pontosan min is fogunk változtatni, fogadalmakat teszünk.

Sokan viszont legyintenek, gyerekes dolognak tartják az efféle újévi elhatározásokat, az "ezentúl minden másképp lesz" típusú fogadalmakat.

Hogy kinek van igaza? Nem tudom. A fogadalmak ösztönzően is hathatnak a különböző viselkedéseink megváltoztatására, életmódunkra, változást hozhatnak életünkbe…persze ha sikerül betartanunk azokat. Mert ugye azért Te is tisztában vagy azzal, hogy ez legtöbbünknél általában nem így működik? :)

A fogadalmaknak negatív aspektusai is vannak ám! Amikor teljesíthetetlen, vagy nehezen teljesíthető követelményeket támasztunk magunkkal szemben, az csak arra jó, hogy az egyébként is megtépázott önbizalmunk egy újabb kudarcélménnyel súlyosbodva még jobban padlóra kerüljön.

Most éppen a közeledő Szilveszter az aktuális, amikor a megunt óévet búcsúztatva, pezsgőspohárral a kezünkben sokan úgy érezzük valami véget ér és valami új kezdődik, ami tisztább, jobb, boldogabb életre ad lehetőséget. De lesz-e vajon a fogadkozásból valódi elhatározás? 

Én a magam részéről már leszoktam az újévi fogadalmakról, amikor ráeszméltem arra közhelyszerű egyszerű alapigazságra, hogy "ma van a hátralévő életünk első napja" - és hogy az év bármelyik napja alkalmas az életem megváltoztatásának elkezdésére, bármikor lehetőségem van megfelelően átalakítani, megújítani az életemet. Ha tényleg változtatni szeretnék valamit rajta, akkor kezdem el, amikor úgy érzem megértem a változásra. És tudjátok mit? Azóta sokkal jobban sikerül.

Amikor mégis muszáj valamit megfogadnom az újév küszöbén…csak, hogy ne lógjak ki minden sorból :), ilyen önbizalmamat építendő,  könnyen betartható fogadalmakkal szoktam magam kényeztetni:

1. Igenis meg fogok hízni.
2. Abbahagyom a testedzést, úgyis csak időpocsékolás
3. Türelmesebb leszek az értetlenkedő emberekkel.
4. Meggyőzőbben nevetek a főnök viccein.  
5. Jobban viselem a főnök bírálatát.
6. Többet fogok tévézni, úgyis egy csomó jó műsorról már lemaradtam.
7. Veszek egy uj TV-t, mert ebben soha nincs egy jó műsor sem :)
8.  Sokkal kevesebbet fogok olvasni, az úgyse látszik rajtam.
9.  És többet is fogok inni, az legalább látszik rajtam :)
10. Sőt, dohányozni is többet fogok. Ha eddig nem tettem, rászokom.
11. Elkezdek hinni a babonákban.
12. Minden eddiginél jobban fogok halogatni minél több dolgot. .

Kíváncsi vagyok, Ti hogy vagytok ezzel? Milyen fogadalmakat tesztek…ha egyáltalán tesztek?

A legtöbb ember, akivel beszélek elégedetlennek tűnik, ami a párkapcsolatát illeti. Aki egyedülálló azért, aki párkapcsolatban az pedig a társas magányt próbálja. Szomorú.

Ha megnézzük a válási statisztikákat, arra kell következtetnünk, hogy rengeteg ember döbben rá hosszabb-rövidebb idő után, hogy rosszul döntött és nem éppen a hozzá illő párt választotta annak idején. Válik, szeretőt tart vagy egyéb módon kompenzál.

Amikor viszont kicsit jobban körülnézek a világban azt látom, hogy sokan vannak azok is, akik időtlen időkig keresik vagy várnak a nagy szerelemre, álmodozva

Találtam néhány választ fontos kérdésekre...ahogy a gyerekeink látják a párkapcsolatokat. Megosztom hát Veletek is, derüljünk együtt :)

Hány évesen kell megházasodni?

23 a legjobb kor, mert addigra mar örök idők óta ismered a másikat. (Camille, 10)

Nincs a házasságra alkalmas kor. Bolondnak kell lenni, hogy megnősülj. (Freddie, 6 )

Honnan tudja egy idegen, hogy valakik házasok?

Szerintem csak kitalálni lehet, pl. ha mindketten ugyanazzal a gyerekkel ordítoznak. (Derrick, 8 )

Szerinted mi közös a szüleidben?

Egyikük sem akar több gyereket (Lori, 8)

Mit csinálnak az emberek a randevún?

A randi azért van, hogy jól érezzük magunkat, és hogy megismerjük egymást. Meg a fiúk is tudnak mondani valamit, ha elég sokáig hallgatsz. (Lynette, 8 )

Az első randin csak hazugságokat mondanak, ettől érdekesebbnek tűnnek és másodszor is találkozni akarnak. (Martin, 10 )

Mit csinálnál, ha az első randid rosszul sülne el?

Hazaszaladnék és halottnak tettetném magam. Másnap felhívnám az összes újságot, hogy minden halotti rovatban szerepeljek. (Craig, 9)

Mikor szabad megcsókolni valakit?

Ha gazdag. (Pam, 7 )

A törvény szerint 18 éves korodig várni kell, ezzel nem packáznék. (Curt, 7)

Házasnak vagy egyedülállónak jobb lenni?

A lányoknak jobb egyedülállónak lenni, de a fiúknak nem. A fiúknak kell valaki aki takarít utánuk. (Anita, 9 )

Hogyan működhet egy házasság?

Mondd a feleségednek hogy jól néz ki akkor is, ha ronda, mint egy busz. (Ricky, 10 )

Forrás:http://www.zotyo.hu/

Egy veszekedés és az azt követő kibékülés között gyakran elhangzik egy bocsánatkérés. De nem mindenki hajlandó egyenlő mértékben belátni saját hibáját és elnézést kérni, amikor tévedett. Mitől függ, hogy egyesek képesek belátni tévedéseiket és bocsánatot kérni ha hibáznak, mások viszont erre egyáltalán nem hajlandóak?

"Magasan pozicionált, komoly anyagiakkal rendelkező középkorú férfi lakással, kocsival olyan feleséget keres, aki szolgálatkész, tud hallgatni és hűséges."

A megadott jeligére csak egy válasz érkezik:
- Tisztelt uram! Hirdetése - nyilván tévedésből - más rovatban jelent meg. Ön nem feleséget keres, hanem kutyát. Nézzen be üzletünkbe!

A férfiak semmi kivetnivalót nem találnak benne, de már a nők körében is egyre divatosabbak az egyéjszakás kalandok. Egyetlen vad éjszaka egy heves, macsó fickóval mindenféle kötelezettség nélkül.

Feminista gondolkodók szerint a fogamzásgátló tabletta feltalálása óta a nőknek is ugyanúgy ki kellene élveznünk a szexuális spontaneitás adta szabadságérzést, mint ahogy azt a férfiak teszik. De így van-e ez valójában?

A nevetés nem csak egészséges, hanem mindenkit vonzóvá tesz. Erre a megállapításra jutott az egyik legnagyobb német online társkereső portál egyik legutóbbi közvélemény-kutatása. A szinglik 96 százaléka ugyanis különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a leendő partner kellő humorérzékkel rendelkezzen, s arról tanúbizonyságot is tegyen. Ennek megfelelően a pasik 85 és a nők 83 százaléka vonzónak tartja azt, aki megnevetteti.

Ha egy pasit le akarsz venni a lábáról, ne spórolj a nevetéssel, nyugodtan kacagj csak a viccein. A férfiak 70 százalékának különösen bejön, ha jól szórakoznak poénjain.

Ez azonban nem csak a pasik esetében van így: minden második nő szexi dolognak tartja, ha a pasit meg tudja nevettetni.

Az ember társas lény. Legtöbbször nem is vagyunk tudatában annak, hogy társas kapcsolataink, társadalmi működésünk milyen nagymértékben befolyásolják a lelki majd fizikai egészségünket. Mindannyian vágyunk a kiegyensúlyozott, építő párkapcsolatra, családra, és sokunknak sikerül is ideig-óráig megvalósítani mindezeket. Azzal viszont, kevesen vagyunk tisztában, hogy mennyi munkával és erőfeszítéssel jár egy kiegyensúlyozott, jó párkapcsolat életben tartása, az idők során felmerülő konfliktusok konstruktív kezelése és megoldása.
Nézzük meg, melyek azok a tévhitek, amelyek a párkapcsolatról kialakultak a konfliktusokkal kapcsolatban és amiért a párok sokszor feladják az egyébként jól is működhető kapcsolataikat, házasságukat.

1. Mítosz: „Egy jó párkapcsolatban nincsenek konfliktusok.”
Sok olyan pár van, akik segítségért folyamodnak mert nem boldogok, de büszkén mondják: „Nekünk nincsenek konfliktusaink! Mi soha nem veszekszünk”. Az ilyen párokra mindig gyanúsan nézek.
Ha valakinek a párkapcsolatban nincsenek konfliktusok, az legtöbbször azért van, mert a béke fenntartása érdekében a pár könnyebbnek és kényelmesebbnek találja a konfliktust „szőnyeg alá söpörni”, remélve, hogy az idővel majd megszűnik vagy önmagától megoldódik ahelyett, hogy szembenéznének a problémájukkal és közös megoldást keresnének arra. Az ilyen „homokba dugom a fejem” hozzáállásnak hosszú távon az lesz a következménye, hogy a konfliktus rendezetlen marad, a feszültség és a neheztelés fokozatosan nő. Majd egy idő után - talán hónapokkal később- egy jelentéktelen probléma ürügyén valamennyi felhalmozódott sérelem kirobban, a pillanatnyi probléma jelentőségéhez képest aránytalan hevességgel.

Realitás: a tökéletesen működő párkapcsolatban is vannak konfliktusok.
Mindannyian egyedi és megismételhetetlen személyiségek vagyunk, a saját élettörténetünkkel, szükségleteinkkel, érzelmeinkkel, kialakult szokásainkkal, viselkedés-kultúránkkal. Ezért nincs olyan emberi kapcsolat, amelyben időnként ne keletkeznének feszültségek, ellentétek, nézeteltérések. Egy párkapcsolat nem attól válik tökéletessé, hogy nincsenek benne konfliktusok, hanem attól, hogy mennyire vagyunk képesek felvállalni és helyesen kezelni azokat.

2. Mítosz: „A viták és konfliktusok a kapcsolat végének kezdete”
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy amikor egy kapcsolatban nézeteltérés vagy konfliktus adódik, az a kapcsolat minőségének romlását, vagy az érzelmek kihűlésének jelenti. Tévedés azt feltételezni, hogy a konfliktus valami rossz dolog, ami elhidegülést, a párkapcsolat megromlását, a válás közeledtét jelenti. Erről szó sincs! Ha viszont nem foglalkozunk a konfliktusokkal és a megoldatlan konfliktusok kezdik el uralni két ember kapcsolatát, akkor a különbségek okozta feszültségek és rossz hangulat, a „kirobbanások” során egymás gyakori megbántása könnyen a kapcsolat megromlásához vezethet.

Realitás: csak a megoldatlan konfliktus vezet a kapcsolat romlásához.
Egy párkapcsolatban minden konfliktus egy nagyszerű lehetőség arra, hogy jobban
megismerjük önmagunkat és párunkat. Megtapasztalhatjuk igazi énünket különböző szituációkban, ami elengedhetetlen feltétele a fejlődésünknek. Ugyancsak nem elhanyagolható az a hozadék sem, hogy alkalmunk nyílik jobban megismerni párunk véleményeit, szükségleteit, ami szintén elengedhetetlen a kapcsolatunk fejlődése szempontjából. Amikor a pár mindkét tagja meri vállalni saját véleményét, ugyanakkor meghallgatja a párja véleményét és álláspontját együtt keresve egy közös megoldást a helyzetre, jelentősen hozzájárulnak egymás egészséges önértékelésének fenntartásához. Az ilyen közös élmények vezetnek az egymás iránt érzett bizalom megerősödéséhez, ami egyáltalán nem elhanyagolható alap egy párkapcsolatban. Ami viszont a legfontosabb az az, hogy egy-egy konfliktus közös megoldása során kreatív módon hozhatunk létre közös értékeket párunkkal, ami nemhogy gyengítené a kapcsolatunkat, épp ellenkezőleg, erősíti azt.

3. Mítosz: „Majd az idő és a szeretet minden problémát megold”
Azt tapasztalom, hogy sokan a „béke” érdekében elnapolják a felmerülő problémák megoldását abban reménykedve, hogy „majd az idő megoldja”. Másoktól azt hallani: „mi annyira szeretjük egymást, hogy nincs az a probléma, ami közénk állhatna”. Mindkettő téves felfogás! Ha passzívan várakozunk és csak az idő vagy a szeretet megoldó képességében bízunk, akkor bizony tévútra keveredtünk.

Realitás: a problémák csak nyílt kommunikációval oldhatóak meg.
Csak a nyílt kommunikáció és a másik fél türelmes meghallgatás vihet közelebb a kapcsolatban felmerülő vitás kérdések megoldásához. A felmerülő nézeteltérések kezelése csak akkor lehetséges sérülések nélkül, ha a két fél időt szán egymásra és képes érett módon beszélgetni a problémáról, szembenézni a kényes kérdésekkel a félreértések és eltérő nézőpontok tisztázása érdekében. Ez távolról sem olyan egyszerű dolog, mint elsőre hangzik, de megéri. Ennek megvalósulásához természetesen nélkülözhetetlen tényező a megoldási szándék, amikor mindkét fél motivált abban, hogy egy közös problémát megoldjanak még mielőtt elmérgesedne a helyzet. Ugyanúgy szükséges egymás tisztelete, az egymás iránti türelem, a másik meghallgatása és annak megértésére tett erőfeszítés, valamint a bizalom.

4. Mítosz: „egy konfliktusban mindig az egyik fél győz, a másik fél veszít”
Vannak, akik azt gondolják, hogy a párjukat meg kell győzniük a saját igazukról, különben a párjuk igaza fog győzni. Nem érdekli őket a másik véleménye, megpróbálják lehengerelni, térdre kényszeríteni, elfogadtatni vele az ő megoldásukat. Másrészt, sajnos vannak olyanok is, akik ezt hagyják. Ez az alá- fölérendelt viszony, amiből hiányzik az egyensúly.

Realitás: minden konfliktus kezelhető úgy, hogy mindkét fél győztesen kerüljön ki belőle.
A hosszú távú kapcsolatokban a konfliktus helyes kezelésének a szemlélete a következő: „Nézzük meg együtt, hogyan tudnánk megoldani…” Az ilyen hozzáállás nem a győzelemről és nem a vereségről szól. Arról szól, hogy mindkét fél igyekszik jó és bizalmas kapcsolatban élni a párjával, és eléri, hogy egy vitás helyzetben kölcsönösen előnyös megoldás szülessen, amit közösen hoztak létre. Meghallgatja és megérti társa gondjait, aggályait ugyanakkor a sajátjait is közli és megérteti. Ebben a folyamatban mindkét fél figyelembe veszi társa érdekeit, de a sajátjait sem palástolja és szorítja háttérbe. Így valósulhat meg az, hogy mindkét fél nyer egyszerre.
 

Sokszor hallom pároktól, azért működik a kapcsolatuk mert soha nem mennek este ágyba haraggal a szívükben, addig nem zárják le a napjukat, ameddig a konfliktust meg nem oldják és nincs béke és nyugalom kettőjük között. Elgondolkodtató....de vajon tényleg pusztán ez lenne a hosszú és jó párkapcsolatok/ házasságok titka? Ilyen egyszerű? A  magam részéről szkeptikusan fogadom ezt a tanácsot.

Néha bizony jobb megoldás mérgesen ágyba menni. Szerintem.

Néha egy konfliktust sokkal jobban meg lehet oldani egy kiadós alvás után, tiszta fejjel, miután már alaposan át tudtuk gondolni a történteket. Így néha jobban teszi az ember, ha "alszik egyet a problémára" vagyis nem próbálja meg mindenáron, lefekvés előtt megoldani azt.

Konfliktushelyzetek esetén jól bevált módszer, amikor egy heves vita közepette a felek egy időre külön mennek és "lehűlnek", időt adnak maguknak arra, hogy lecsillapodjanak és majd csak ezt követően, tiszta fejjel folytassák a beszélgetést. Hiszen ha belegondolunk, hányszor történt már meg az, hogy egy felindult pillanatunkban olyan szavak jöttek ki a szánkon, amiket igazából nem is akartunk kimondani? Majd végül megbántuk azt, amit ilyen pillanatainkban mondtunk?

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felejtsük el a dolgot és soha ne térjünk vissza rá! Mert, valljuk be őszintén, gyakran hajlamosak vagyunk ezt tenni. Igenis fontos visszatérni a problémára akkor, amikor már mindkét fél lehiggadt, és képes tiszta fejjel újragondolni a dolgokat. Mert ha folyamatosan félretesszük a problémákat, vagyis halogatjuk a téma átgondolását, és soha nem oldjuk meg a konfliktusokat, akkor eljön az idő, amikor már túl nagy lesz a teher és "összeroskad a polc" - vagyis komoly válság alakul ki a kapcsolatunkban.

Forrás: www.pszichorelax.hu/Files/Olvasnivalo-tudastar/Olvasnivalo/Parkapcsolat/Soha_ne_menj_aludni_m%E9rgesen.pdf

A a következő kérdések megválaszolása segíthet az általunk beszélt és megértett szeretetnyelvek meghatározásban:

- Mit kérünk a párunktól különösen gyakran?

- Mitől érezzük úgy, hogy szeretnek?

- Mi a bántó párunk viselkedésében?

- Hogyan, milyen cselekvésekkel fejezzük ki társunknak szeretetünket?

A kérdések megválaszolása után lehet, hogy magunkban több szeretetnyelvet is felfedezünk, ezáltal társunknak több lehetősége van szeretetének kifejezésére.

És végezetül egy fontos szempont: házastársunk szeretetét nem kényszeríthetjük ki. Míg a követelés gátakat emel, minden kérés és biztató szó megmutatja az utat az igazi szeretet felé.

A párunk iránt érzett szeretetünk kifejezésében is figyeljünk a fenti kérdésekre. Figyeljünk párunkra, tanuljuk meg annak szeretetnyelvét „anyanyelvi szinten” beszélni!

Forrás: www.pszichorelax.hu/Files/Olvasnivalo-tudastar/Olvasnivalo/Parkapcsolat/Hogyan_szeresd_tippek%20.pdf

5. Testi érintés

A tapasztalatok alapján lelkileg sokkal egészségesebbek azok a gyerekek, akiket kiskorukban sokat ölelgettek, babusgattak. Testünknek szüksége van gyengédségre. Minden, ami vagyunk, testünkben lakozik, így aki testünket érinti, bennünket érint meg. A társadalmi életben az illemtudó érintéseknek (pl.: kézfogás) szigorú rendszere van, a párkapcsolaton belül viszont a társak döntik el, mi a megengedett. Alapszabály, hogy a gyengédség kifejezésével nem szabad fizikai fájdalmat okozni, érintésünk, társunk szeretetnyelvén tett megnyilatkozás legyen.

* Talán még sohasem beszéltünk nyíltan a párunkkal arról, hogy milyen érintéseket tartunk kellemesnek. Beszéljük meg egymással, milyen érzelmi, szexuális és pszichés vonatkozásai vannak az érintésnek testünk különböző pontjain.

* Vegyük sorra azokat a körülményeket, helyeket és érintésmódokat, amelyek kedvező hatással lehetnek testi kapcsolatunkra. Például milyen mértékű és természetű testi érintésre vágyunk, mikor munka után hazaérünk? Ha mások az igényeink, keressünk kompromisszumos megoldást úgy, hogy mindketten egymást részesítsük előnyben.

Forrás: www.pszichorelax.hu/Files/Olvasnivalo-tudastar/Olvasnivalo/Parkapcsolat/Hogyan_szeresd_tippek%20.pdf

4. Szívességek

Ha a feleség a férjtől azt hallja: „Tudom, hogy szeretsz, mert mindig tiszta és rendes körülöttem minden, főzöl, mosol, vasalsz rám”, akkor elképzelhető, hogy a szívességek az ő szeretetnyelve. Mindezek a tevékenységek kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek tervezést, időt és fáradságot igényelnek. Jézus egy egyszerű, de nagyon hatásos példát mutatott a szolgálatra: megmosta tanítványai lábát. Tartsuk szem előtt viszont, hogy a szívesen végzett szolgálatokat nem lehet kikényszeríteni, csak szabadon adhatjuk, s fogadhatjuk el egymás szolgálatait.

* Még ha teljesítjük is párunk kéréseit, sokszor akkor is a magunk módján, a saját elképzelésünk szerint tesszük ezt. A szeretetből végzett szolgálat azt jelenti, hogy a partnerünk elvárásait vesszük figyelembe. Kérjünk társunktól részletes útmutatást kérése teljesítéséhez, s ennek megfelelően cselekedjünk.

* Válasszunk ki három olyan feladatot, melyeknek elvégzésével örömet szerezhetünk társunknak, s lepjük meg őt azzal, hogy kérés nélkül elvégezzük helyette.

Forrás: www.pszichorelax.hu

3. Ajándékozás

Az ajándékozás a másikra gondolás szimbóluma, a szeretet látható jele. Vannak, akiknek a látható jelek fontosabbak, mint a többi. Ők azok, akik például a jegygyűrű hordásához különösképpen ragaszkodnak. Ha partnerünk szeretetnyelve az ajándékozás, gondoljunk mindig arra, hogy látható jelek nélkül kételkedik szeretetünkben, ezért gyakran lepjük meg őt!

* Az ajándék értéke másodlagos, lényege a szimbolikus jelleg. Az ajándék értékét a mögöttes szándék adja. Ha nem tartunk különösebben értékesnek egy ajándékot, gondoljunk az ajándékozó szándékára, és az ajándékban szeretetének és figyelmességének jelét lássuk meg.

* Emlékezzünk rá, önmagunk odaajándékozása többet jelent a puszta fizikai jelenlétnél. Próbáljuk meg egy héten keresztül megosztani házastársunkkal napjainknak legalább egy fontos eseményét vagy érzését, s kérjük tőle is ugyanezt.

Forrás: www.pszichorelax.hu/Files/Olvasnivalo-tudastar/Olvasnivalo/Parkapcsolat/Hogyan_szeresd_tippek%20.pdf

2. Minőségi idő

Biztos találkoztunk már a „mintaférj" típusával, aki minden lehető házimunkát elvégez. A feleség mégis elégedetlen vele, ha a szeretetnyelve a minőségi idő, az együttlét. Nem szabad összetéveszteni az együttlétet a fizikai jelenléttel. Az együttlétben a másiknak osztatlan figyelmet kell szentelni (pl.: szemkontaktus) kifejezve ezáltal, hogy csak a társam a fontos. TV-nézés, újságolvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni. A minőségi idő lehet beszélgetés, ahol belső valónkat osztjuk meg házastársunkkal nem félve a másik elutasításától. Másik lehetőség a közös tevékenység. Az másodlagos, hogy mit végzünk, fontosabb, hogy mindkét fél tudatában legyen, közös időtöltésük a szeretet kifejezése.

* Túlságosan igénybe vesz a hivatásom”- sokan ezzel az ürüggyel fosztják meg partnerüket az együtt töltött időtől. Pedig a siker és az anyagi gondoskodás nem helyettesítheti a meghitt kapcsolatot. Készítsünk tervet párunkkal együtt, melyben a kötelezettségek mellett az egymásra fordított idő is helyet kap - ha kell, áldozatok árán.

* Állapítsuk meg, hogy mennyire fontosak a közös tevékenységek a kapcsolatunkban. Válasszunk ki három olyan élményt, amely közel vitt bennünket egymáshoz, és maradandó élményként él bennünk. Milyen szerepet játszott ezekben az élményekben a „minőségi idő”? Beszéljük meg, milyen közös élményt tervezünk a közeljövőben, melyet idővel szép emlékeink közé sorolhatunk.

Forrás: www.pszichorelax.hu

1. Elismerő szavak

Egyik legnagyobb emberi vágyunk, hogy elismerjenek, értékeljenek bennünket. A szeretet kifejezésének egyik módja tehát az elismerő szavak. A dicséret, a biztató szavak és a kérések sokkal inkább erősítik az önbecsülést, mint a követelések. Bensőséges légkört teremtenek, begyógyítják a sebeket, és a lehető legjobbat hozzák ki társakból. Képzeljük csak el, ha zsörtölődéseink és kritikáink helyett párunknak dicsérő szavakat mondanánk! Egy kritikát minimum 6-7 dicséretbe „csomagoljunk” be! Az elismerés másik módja a biztatás. Sokszor csak a külső megerősítés hiányzik ahhoz, hogy szunnyadó tehetségünket kibontakoztassuk.
 

* Szánjunk rá egy estét, hogy házastársunk megoszthassa velünk álmait, vágyait és ambícióit. Ha figyelmesen hallgatjuk, legbensőbb titkai tárulhatnak fel előttünk. Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe, s őszintén és szeretettel bátorítsuk őt törekvéseiben. Milyen konkrét segítséget nyújthatunk céljai eléréséhez?
* Értékeljük kommunikációs szokásainkat és stílusunkat. Kéréssel, javaslattal és útmutatással fordulunk társunkhoz, vagy követelés, ultimátum, sőt fenyegetés árad szavainkból? Ne feledjük, a szeretetre alapvetően a választás, a szabad akarat és az önkéntes szolgálat jellemző. Hogyan kellene változtatnunk közléseink stílusán?

Személyiségünket felfoghatjuk egy benzinmotorként, amelynek működéséhez rendszeresen szükség van üzemanyagra. Az ember számára a szeretet jelenti az említett hajtóanyagot, amely lehetővé teszi személyisége kiteljesedését. A párkapcsolatban a társak feladata egymás „szeretettankjának” feltöltése, az-az a cél a szeretet kölcsönös kinyilvánítása.

A félreértések és sokszor a csalódások hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk személyre szabott „szeretetnyelvén” fejezzük ki.
Gary Chapman, amerikai keresztény családterapeuta 20 éves tanácsadói tapasztalata alapján 5 szeretetnyelv típust állapított meg:

• elismerő szavak,
• minőségi idő,
• ajándékozás,
• szívességek,
• testi érintés

A pár- vagy házastársi kapcsolatban mind az öt szeretetnyelv használatára szükség van, de egyénenként különböző mértékben.

Forrás: www.pszichorelax.hu

„Míg a halál el nem választ” egy impozáns mondat. Ha azonban az 50%-nál magasabb válási rátát nézzük sokunkban felmerülhet a gondolat, hogy az ember biológiailag kódolt a poligám viselkedésre.

Egy közismert elmélet szerint az agyunk arra lett programozva, hogy a lehető legtöbb partnert felfedezzük, ami egyébként egy, az állatvilágban is megfigyelhető viselkedésforma. A csimpánzok közösségében például a hím egyedek számos nősténnyel kopulálnak és vice versa. Más állatfajok párválasztása viszont egész életre szól. A vörös rókák például a falkákban élő farkasokkal és prérifarkasokkal ellentétben, életre szóló kapcsolatban élnek választott társukkal, akivel egyenlő mértékben osztják meg a szülői és táplálék szerzési feladatokat és együtt maradnak életük végéig.
Az embereknél a párkapcsolati hűség nem biológiai tényezőkön múlik. David M. Buss, az austini Texas Egyetem evolúciós pszichológiával foglalkozó tudósa szerint az emberi fajnál a többnejűségre való hajlamra predesztinálhatnak a biológiailag öröklött tényezők, ugyanakkor a poligámia, a hűtlenség nem egy univerzális jelenség. Sok ember esetében működhetnek és működnek is az élethosszig tartó monogám kapcsolatok.
 

Mi a hosszú kapcsolatban élő párok titka?
Számos vizsgálat világított rá arra, hogy a hosszú kapcsolatok titka nem a biológiában rejlik. Azok a párok maradnak jó eséllyel együtt hosszú ideig, akik:
- nyíltan kommunikálnak;
- tisztelettel vannak egymás iránt;
- közösek az érdeklődési köreik;
- szoros barátság marad fenn köztük, miután az intenzív vonzalom elhalványul.

John Gottman, a Washington Egyetem pszichológusa kifejlesztetett egy modellt melynek segítségével 90%-os pontossággal (a szerző szerint) bejósolható, hogy a frissen házasodott párok közül melyikek fognak elválni és melyikek maradnak együtt. Gottman arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb válás a kapcsolatok úgynevezett „kritikus pontjainál” történik. Az első ilyen pont, amikor a társak feszültnek érzik kapcsolatukat, általában a házasság hetedik éve körül jelenik meg. Egy másik ilyen kritikus időszak általában a házasság 20. éve körül tapasztalható. Az, hogy a gyerekeik felnőttek, kirepülnek a családi fészekből szakadékot hozhat létre a párok életében, ilyenkor a házastársak az „üres fészek szindrómával” találhatják szemben magukat.

Forrás: Scientific American, Jeannine Callea Stamatakis | November 21, 2011