Szórakozóhelyeket frekventálva azt figyeltem meg, hogy az egyedülálló pasik általában két csoportba sorolhatók be. Vannak azok, akik lemennek este és majdnem mindig sikeresen, egy lánnyal távoznak és vannak azok, akik egyedül érkeznek és egyedül is távoznak. Pedig szerintem, minden egyedülálló pasi azzal az eltökélt szándékkal, de minimum a reménnyel indul el, hogy sikerül "levadásznia" egy csajt, akivel eltöltheti az estét, az éjszakát, esetleg hosszabb időt is.
Azt gondolom, mindenki számára elég egyértelmű dolog, hogy ahhoz, hogy párkapcsolatot alakítsunk ki, először is kapcsolatokat kell tudnunk teremteni a másik nem képviselőivel. Sokan vannak azok, akik folyton bizonytalankodnak, nem mernek megszólítani egy lányt mert folyton abból indulnak ki, hogy "Úgysem vagyok elég jó neki.", "Biztos elutasít, attól meg még rosszabbul fogom érezni magam.", és hasonló alaptalan belső hangokra hallgatva megmaradnak a szerencsétlenkedő sóvárgó pillantásoknál. Pedig, mint tudjuk a lányok a magabiztos pasikhoz vonzódnak és nem a tutyimutyi, kockáztatni nem merő gyáva fajtához.
Félreértés ne essen, én itt most nem arról beszélek, hogy minden pasi legyen öntelt bunkó, mert így minden nőt elcsábít. Nem. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy még mindig érdemesebb egy kicsit izgatottan, izzadó tenyérrel, remegő hangon beszélgetni egy lánnyal (ez még akár szexis is lehet, mert azt sugallja, hogy fontos számodra), mint tétlenül végignézni ahogy az áhított nővel egy másik pasi teszi azt, amit te szeretnél tenni vele. :) Pedig az is lehet, hogy sokkal jobb vagy a másiknál...csakhogy neki mégis sikerül, neked meg nem. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy ő mer kockáztatni, mer cselekedni, mert magabiztos.
No de mi is a magabiztosság?
A magabiztosság nem arról az elvárásról szól, hogy nyertesen jöjjünk ki minden helyzetből, ez eléggé irreálisan hangzana. A magabiztosság érzése az optimizmus, a reményteljesség, az önbizalom és a szabadság érzéseinek mixtúrájából születik.
Fontos felismerés azonban, hogy -egyes hiedelmekkel ellentétben- a magabiztosságot nem a múltbeli sikerek tapasztalata hozza létre! Ez csak egyfajta „kapaszkodás”, nem pedig önbizalom. A magabiztosságot a lehetőségekre koncentrálás hozza létre.
Nagyon sokan úgy próbálnak önbizalmat építeni, mint mások izmokat: apró sikerekkel kezdik és ebből igyekeznek erőt meríteni, majd azok alapján előre haladni. Ők úgy tekintik az önbizalmat mintha egy létrát kéne megmászniuk, amelynek a tetején várja őket a valódi nagy önbizalom.
A magabiztosság azonban nem a múltban elért eredmények, sikerek emlékeiből, tapasztalataiból áll össze. A magabiztosság egy észjárás. Nem tapasztalat, hanem egyfajta attitűd, egy gondolkozási szokás.
Hogyan érd el? Íme néhány tipp:
- Legyen pozitív a hozzáállásod: az optimizmus magabiztosságot nemz. Kezdj el tehát pozitívan gondolkodni, ettől a viselkedésed magabiztosabbá válik.
- Figyelj a megjelenésedre: legyen mindig ápolt a megjelenésed, stílusodhoz hűen. Az igénytelen megjelenés, a rendetlen, gyűrött vagy koszos ruházat sokat ronthat az esélyeiden. Figyelj a testtartásodra is, a görnyedt tartás nem az önbizalom jele. És ami talán a legfontosabb: merj mosolyogni, illetve szemkontaktust teremteni, ez őszinteséget és kedvességet sugároz a világ felé. Ha már a puszta megjelenéseddel pozitív reakciókat váltasz ki a környezetedből, megerősödik a jó hangulatod és egyre pozitívabban fogsz magadról gondolkodni.
- Viselkedj magabiztosan (függetlenül attól, hogy mit érzel az adott helyzetben :): a pesszimisták passzívak maradnak és a cselekvés hiánya, a folyamatos várakozás benne tart egy olyan bűvös körbe, amelyben a sikerélmények hiánya és az alacsony önértékelés kölcsönösen erősítik egymást.
- Tűzz ki konkrét célokat: Nehéz megvalósítani valamit, amíg nem tudod konkrétan mit is akarsz elérni. Vesd papírra célodat, álmodat, vágyaidat. Minél részletesebben leírod, annál jobb.
- Gyakorolj: gondolj csak bele: a zongorista sem az első próbálkozásra játszik a legszebben. A gyakorlásnak és az ismételt próbálkozásoknak mindig megvan a hozadéka, amikor bizonytalannak érzed magad a cselekedeteid sikerességében.
- Vállalj kockázatokat: a cselekvési képtelenség a biztonság túlzott szükségletéből ered, a való életben viszont semmire nincs garancia. A sikeres emberek azért magabiztosak, mert a sikerük megteremti azt. Megengedhetik maguknak akár még azt is, hogy belemenjenek bizonytalan kimenetelű helyzetekbe, hiszen tudják, hogy gondolkodási szokásaik révén képesek lesznek azt kezelni.
- Harcolj céljaidért: a könnyen, erőfeszítés nélkül elért dolgok nem építik az önbizalmat.
- Értékeld ki sikereidet és kudarcaidat: természetesen a sikereinkkel is érdemes foglalkozni, de igazán sokat a kudarcainkból tudunk tanulni.
- Légy elfogadó magaddal és másokkal: ha elfogadod azt, hogy tévedni emberi dolog, sokkal könnyebben vállalsz kockázatokat.
- Légy kitartó: a magabiztosság -mint fentebb is említettem- egy életérzés, egy gondolkozási szokás. Mivel az eddigi életed nem erről szólt, át kell alakítanod a gondolkodási szokásaidat, ami természetesen senkinek nem megy egyik napról a másikra. Dolgozni kell rajta, az elején sok erőfeszítést igényel, de megéri.
Hajrá fiúk, mit veszíthettek!?!? Most őszintén....
